17 éves koromig fogalmam sem volt róla, hogy mi az az anime, vagy, hogy egyáltalán létezik. Egészen véletlenül kapcsoltam egy este az a+ -ra, ahol éppen a R.O.D. ment. Néhány másodpercet szántam rá és már mentem is tovább. De később, akárhányszor arra jártam, a R.O.D. -ba botlottam, bár csak onnan tudtam, hogy ugyanazt a filmet látom, hogy Anita mindig benne volt, őt megismertem. Mikor végre internethez jutottam, ki is derítettem, mi ez az egész és mikor ismételni kezdték, már el se lehetett vonszolni a tv elől.
Maga a történet meglehetősen ostobának tűnhet(az Emberiség Könyvtára, könyvekkel uralkodni!?), ha jobban belegondolunk, nagyonis reális az egész, hiszen minden, amit olvasunk, valamennyire befolyásol minket, legyen szó regényről, vagy egy pletykalapról. Szóval ez a módszer nem is olyan rossz az egységesítésre.
A sorozat első néhány részében inkább egy könnyed, mindennapi helyzetekre alapozó animét kapunk. Az alkotói válságba került írónő, Sumiregawa Nenene (aki évek óta kutatja eltűnt barátját és mentorát, Yomiko Readman-t) csendes, egyszerű életének egy HongKong-i dedikáláson ellene elkövetett merénylet vet véget. Három nővér, akik eredetileg idegenvezetésre lettek felbérelve, megmentik az életét különleges képességükkel amivel tetszőlegesen alakíthatják a papírt fegyverré, szállítóezközzé, vagy akár ruhává.
A lányok Nenene Tokiói otthonába is befészkelik magukat, mint a testőrei. Ez annyit jelent, hogy hatalmas felfordulást csinálnak, mindent teleraknak könyvekkel, megeszik a kajáját és úgy általában a bálványozott kliens agyára mennek. Ugyanis a két idősebb testvér, Michelle és Maggie megszállottan rajong a könyvekért, számukra szinte földöntúli élvezet egy írónak dolgozni. Nincs ilyen véleményen a trió legifjabb tagja, Anita, aki “papírmester” létére utálja a könyveket és látszólag védencüket is, de hamar kiderül, hogy Nenene amolyan harmadik nővér neki.
Mikor aztán belép a képbe egy Gentleman nevű, rég halott zseni feltámasztásának terve, a világ különös módon való átformálása, egy falakon átmászkáló, különös fiú és Yomiko is előkerül egy könyvkupac mögül, minden a feje tetejére áll és főhősnőink már abban sem lehetnek biztosak, hogy valóság volt az eddigi életük.
Egyszerűen szólva: Mentsük meg a világot a mértéktelen információáramlástól és egy csapat mindenre elszánt könyvtárostól!
Azért közben dobáljuk ki munkaadónk bútorait, írtsunk ki vámpírokat, lehetőleg ürítsünk ki egy könyvutcát(pénz nem számít! legfeljebb nem eszünk!) és ha marad idő, akár Nenene-t is kiszabadíthatnánk a titkos kínai szervezet, a Dokusensha őrült agymosó szerkezetéből…
Minden szereplő érdekes, szerethető személyiség, miattuk szeretem igazán ezt a sorozatot.
Maggie a kedvencem, aki meglehetősen magasra nőtt, mégis szűk helyeken szeret aludni, némi olvasnivalóval felszerelkezve, természetesen. Nem igazán van tisztában az őt körülvevő világgal és könyvek nélkül egy éjszakát sem bír ki. Gyakran döntésképtelen, de a testvéreiért mindenre képes. Az általa elővarázsolt papírmonstrumok nagyon hasznosak tudnak lenni. Igazán szeretnivaló személyiség.
Michelle, a legidősebb nővér, aki bár talpraesett és a csapat vezető egyénisége, meglehetősen idióta megnyilvánulásokra képes.
A mindennel és mindenkivel dacoló Anita, aki rajong a békákért és folyton Nenene-vel kiabál.
Nenene, aki igyekszik megőrizni józan eszét és kordában tartani “vendégeit”. Meglehetősen határozottan(és hangosan) tud véleményt nyilvánítani.
Yomiko az abszolút bibliofil, aki, ha éppen nem harcol, egy sarokban gubbaszt és a külvilágról tudomást sem véve olvas. Egyébként elég esetlennek tűnik(az is) de ha szükség van rá, minden tőle telhetőt megtesz(többnyire:P)

Szóval a R.O.D. … Engem megnyugtat. Tetszik a hangulata, a kellemes grafika, a látványos harcok, az aláfestő zenék, a szereplők kapcsolata, az egymáshoz való ragaszkodásuk.
Ha úgy vesszük, az első animém, mindig a kedvencem marad, jöhet szebb, látványosabb, érdekesebb. Éljenek a könyvek!

január 28, 2008 at 11:14 am |
Hello! Én is bibliofil lennék és miután megismertem a ride or die-t csak még jobban szeretem a könyveket. Láttam ahogy Maggie kis, csöndes helyekre bújik be és ott olvas. Kipróbáltam és tényleg semmi másra nem figyeltem. Mikor 2:30-kor elkezdtem olvasni nem gondoltam hogy 10:45-ig fogok olvasni.
január 29, 2008 at 12:02 am |
Üdv a klubban^^ A könyvekkel tényleg elvonulni jó, engem nagyon tud zavarni, ha olvasás közben zajonganak körülöttem. Az a baj, hogy nem nagyon bírom a bezártságot, nem viselnék jól egy lépcső alatti tárolót:P
február 28, 2008 at 3:43 pm |
Én is imádok olvasni! Bár a barátnőim már ki vannak akadva az olvasás mániámtól,de nem tehetek róla én ilyen vagyok.A Read or die pedig a kedvenc animém.Nekem Yomiko a kedvencem.Bár Michelle karaktere is nagyon jó!
március 8, 2008 at 11:31 am |
Hi! Örülök, h mások is szeretik ezt a remek kis animét.
– szóval kitűnően tudok azonosulni a szereplőkkel. Különösen Maggie-t kedvelem, de Michelle idiotizmusa és Anita és Nenene szeretet-gyűlölet kapcsolata is hatalmas piros pontot ér:)
Én magam is bibliofil lennék – általában az ágyam alatt és a ruhásszekrényemben is van néhány könyv
március 11, 2008 at 9:31 pm |
Az egyik legjobb anime, amit életemben láttam!! Nenene & Anita RULEZ!
És jómagam is bibliofil vagyok.
március 11, 2008 at 11:28 pm |
Úgy látszik, a R.O.D. vonzza a könyvmolyokat
Egyébként az OVA-t is nagyon ajánlom! A sorozat előtt készült, de majdhogynem jobb lett, bár egészen más a hangulata.
február 23, 2009 at 6:10 pm |
Én is ezért szeretem ezt az animét, mert imádok olvasni *-* meg animét nézni..és a kettő eggyütt… = *__*
Azt bírom a ROD-ban, hogy a hangulata annyira különös, meg olyan kellemes, de ugyanakkor nem unalmas. Meg a kapcsolat a három nővér között teljesen megfogott… ^^ A mangája viszont nem annyira ragadott meg, mint az anime… de talán egyszer befejezem