Ecchi dömping – végül ez is utólért

 

Bár nem teljesen szándékosan, de mindent megteszek, hogy tanévkezdésre egy gondolkodásra alkalmas agysejtem se maradjon. Erre a célra rengeteg anime megfelel, de első körben jöjjön az, amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ennyit fogom nézni. Az ecchi eddig szerencsésen kimaradt az életemből, egyáltalán nem érdekelt. Na meg, lányként nem feltétlenül az tesz érdekessé egy animét, hogy huszon valahány percen keresztül a lengén öltözöttt (ez azért enyhe kifejezés ) női főszereplőket kell bámulnom. Ami miatt mégis rákaptam, az a félreérthető helyzetek tömege, ha valaki jól felsül, vagy kínos helyzetbe kerül egy félreértés miatt, ilyenekből lesznek a legnagyobb poénok

Szóval itt van néhány miniszoknyás, “sokatfürdős”, “ruhaszaggatós” anime, ami ecchi ellenes személyemhez is eljutott.

Az első a DearS volt. Ebben van minden: ciki helyzetek, hiábavaló magyarázkodás, szexfüggő tanárnő Az a nő nagyon brutális, már csak miatta megéri megnézni. A másik kedvencem Neneko, aki halálos nyugalommal kezel minden helyzetet. Ren határtalan naivitása is jó pár félreértésre ad okot. Pl. mikor egy délután alatt végignézi Takeya pornógyüjteményét, hogy este megmutathassa a fiúnak, mit tanult, és még ha nem is csinálnak semmit, Neneko minden reggel érdekes helyzetben talál rájuk. Az egyetlen, ami zavart, hogy minden női szereplő teljesen odavan Takeya-ért. A háremaniméket még mindig nem bírom. ^^’

Aztán a They Are My Noble Masters. Ez még nem annyira vészes, ráadásul van benne yuri, ami minden hibát feledtet (ez a yuri mániám kezd veszélyes lenni^^’). Azért is szántam rá magam, hogy megnézem, mert a “főperverz” nem egy fiatal srác, hanem egy lány, ami érdekesebbé teszi a dolgot.

Aztán egy régi darab: Aika. Ezt már csak azért is megnéztem, mert viszonylag régi, van egy kis nosztalgikus hangulata. A sztori? Öööö… izé… szóval… Nagyjából annyira emlékszem, hogy Aika állandóan megvert egy csomó csajt és néha még ruha is volt rajta közben. Legalább van valamiféle történet, nem mintha bárki is oda tudna figyelni rá. ^^”

A Kanokon ecchi nélkül is elment volna, de a hétköznapisága így is megvan, a többi már csak hab a tortán, bár nem volt feltétlenül szükség rá. Pesze most is megvan a lányok közti versengés, de kivételesen ez sem zavart. Történet persze nincs, minden rész arról szól, Chizuru hogyan próbál rámászni Kouta-ra és hogy ezt ki, hogyan próbálja megakadályozni. Chizuru-t annyira nem szeretem, Nozomu a kedvencem, alapból ki sem nézné belőle az ember, hogy mi mindenre képes Kouta-ért. Az állandóan éhes ikrek, a “hősszerelmes” Tayura és a többi lökött osztálytárs is hozzáteszi a maga részét.

Az Ikkitousen kihagyhatatlan! Komolyan, ez annyira… semmilyen, mégsem tudok rá rosszat mondani, mert valami földöntúli és teljességgel megmagyarázhatatlan okból még tetszik is. Pedig nem a sztori az erőssége, ráadásul az első sorozatban a rajzok sem szépek, és persze csak a csajokról szakad le a ruha harc közben Mégis, már a folytatást, a Dragon Destiny-t nézem. A grafika gyönyörű, az opening és az ending jobb, mint az egész sorozat, de a történet még mindig ugyanaz. Kanu harcstílusa viszont nagyon tetszik, meg amit Ryomou csinál, és az a ruha…

A legújabb a He Is My Master. Ez annyira friss, hogy még be sem fejeztem, bár magamhoz képest így is gyorsan haladok vele, két nap alatt hét rész. Kivételesen egyik szereplő se megy az idegeimre, még az a krokodil szerű valami sem. Mitsuki az ötletgazda, Yoshitaka a kivitelező, Izumi meg a szenvedő alany, és a húgának persze esze ágában sincs leállítani a “hódolóit”, inkább bátorítja őket. Anna-chan se semmi, én lányban ennyire perverz szereplőt még nem láttam!

Így hirtelen ennyi. Amit még a közeljővőben biztosan megnézek, az a Najica Blitz Tactics és a Tenjo Tenge, meg amit találok közben. Tényleg, van itt valahol egy GitS: Stand Alone Complex is, meg kéne már nézni…