Takarazuka – Giccs mesterfokon

Színes, csillogó kavalkád, nagy melodrámák, gyönyörű szereplők. Mintha a kasszikus shoujo a színpadra költözött volna. Egy világ, ami csak a nőké.

Van, akit kifejezetten zavar, hogy a férfi szerepeket is nők játszák, és őszintén szólva, ettől a ténytől én se nagyon tudok elvonatkoztatni, ^^ viszont épp ezért szeretem. A történetek, amiket eljátszanak, és főként ahogy eljátszák, megköveteli azt a szépséget és kecsességet, ami egy férfiban nincs meg, és nem is állna jól neki. Van valami lenyűgöző abban, ahogy előadnak egy talán már ismert történetet, valami, amit csak ők tudnak.

Megkerülhetetlen téma, ha szóba kerül a Takarazuka, hogy a rajongóik nagy része (90%-a!) nő. Ennek rengeteg oka lehet, gondoljon mindenki amire akar. ^^ Az mindenesetre biztos, hogy megalakulásuk óta előfordulnak meglehetősen szélsőséges rajongói megnyilvánulások, egy időben a szabályokat is megszigorították miattuk (a társulat tagjai nem válaszolhattak a rajongói levelekre, így akarták elkerülni a félreértéseket).

Mégis, talán a leg egyszerűbb ok, amiért a nők szeretik a Takarazuka-t, annyi, hogy itt eltűnnek a nemek közti különbségek, a nőkfelülemelkednek a férfiakon, vagy legalábbis egyenrangúak lesznek velük, ami azért nem annyira jellemző a Japán társadalomban. Ráadásul a színészek mind idealizált figurák. Bizonyos szempontból a “tökéletes férfi” megtestesítői.

Elsőre talán furcsa, hogy nők férfit játszanak, de el kell ismerni, hogy a Takarazuka otokoyaku (férfi szerepet játszó nő) színésznői feltűnően jól mutatnak férfiként (is). Hogy ez kinek miért tetszik, az már más kérdés…

Egy kis történelem: A Takarazuka revüt Kobayashi Ichizo üzletember alapította, aki elavultnak tartotta a kabuki színházat. Így akarta fellendíteni a forgalmat a már egyébként is népszerű turistacélpont Takarazuka-ban. Ez, az akkori japánban, meglehetősen merész próbálkozás volt, de bejött és a színház tíz év alatt hatalmas népszerűségre tett szert. Előadásaikra jellemzőek a színes kosztümök, a nagy melodrámák, a csillogás; előadásaik leg látványosabb része a finálé, amikor minden színész egyszerre vonul a színpadra.

Nincs könnyű dolga annak, aki a társulat tagja akar lenni. Két évig kell tanulnia a Takarazuka Music School-ban, ami legendásan nehéz és szigorú iskola. Minden évben több ezren felvételiznek, de csak maximum ötvenen juthatnak be. Az első tanév végén két csoportra osztják a tanulókat, külön tanítják a férfi, és a női szerepeket. Akikből otokoyaku lesz gyakorolják a férfias viselkedést és a hajukat is rövidre vágatják, a többieké  a női szerep (musumeyaku). Tanulnak színjátszást, zenét, táncot, és ha végeztek, kapnak egy hét éves szerződést, viszont ezalatt a hét év alatt csak háttérszereplők kisebb előadásokban. A kilenc évi kemény munka után kapnak csak lehetőséget arra, hogy teljes értékű, elismert tagok legyenek.

Öt fő társulatuk van, akik mind más stílust képviselnek.

Flower (Hana) - 1921-ben alapították, az első és leg híresebb társulat, itt játszanak a legnagyobb sztárok. Gyakran dolgoznak fel ismert operákat. Itt különösen jellemző a nagy felhajtás, a látványos előadások.

Moon (Tsuki) - Szintén 21-ben alapították. Sok fiatal színésznő játszik itt. Főként modern musical-eket adnak elő. Jellemző a nyugati stílus, a klasszikus nyugati regények feldolgozása.

Snow (Yuki) - 1924. Ők adták elő először az Elizabeth-et japánban. Előadásaikban főként japán drámákat dolgoznak fel, de megjelenik a nyugati stílus is.

Star (Hoshi) - 1931-ben alapították, de 39-ben feloszlatták és csak 1948-ban állították vissza végleg.

Cosmos (Sora) - A legújabb társulat, 1998-ban alapították. Híresek arról, hogy 170cm, vagy magasabb színészeik is vannak. (Egy országban, ahol 160cm az átlagmagasság, ez kész szenzáció.) Szeretnek kísérletezgetni a stílusokkal.

Ide tartozik még a Superior Members (Senka) is, aminek a tagjai olyan híres színésznők, akik már nem állandó tagok, de egy-egy előadásra még visszatérnek.

Mivel nincsenek személyes tapasztalataim, nem mondhatok döntő véleményt, de amit eddig láttam, hallottam, olvastam, megerősített abban a hitemben, hogy a Takarazuka revü nem egyszerűen egy színház. Egy különleges világ, ahol múló illúziókat és örök álmokat teremtenek nekünk, már közel száz éve.

Linkek:

www.kageki.hankyu.co.jp

www.kageki.hankyu.co.jp/english

Egy gyönyörű duett az Elizabeth-ből.

Revue of Dreams, a Hold Társulat előadása. Vagy teljesen hidegen hagy, vagy az első pillanatban magával ragad.