
Mit tehet egy lány, ha szó szerint allergiás a fiúkra? Természetesen beiratkozik egy lányiskolába. És ha szobatársnak egy fiút kap? Na, ez már egy kicsit bonyolultabb helyzet.
Elég vegyes érzéseket váltott ki belőlem ez a sorozat. Az már az első rész után nyilvánvalóvá vált, hogy a yuri erősen háttérbe szorul a cross dressing-es srác mögött. Ez a szál nagyon (de nagyonnagyonnagyon) idegesített. Ha komolyan veszük, akkor meg lehet sértődni rajta, viszont egyáltalán nem kell komolyan venni! El kell viselni, mert van miért!
És itt jön a lényeg: az anime képi és zenei világa valami fantasztikus! A legkülönfélébb stílusok keverednek akár egyetlen jeleneten belül, a klasszikus shoujo-tól a shounen-ig minden, amit csak animében láthattunk (persze ez mind paródiaként jelenik meg). De az anime legjobb része, mikor megállítanak egy jelenetet és a szereplők chibi-ként kommentálják a helyzetet.
A szereplők közül kétségtelenül Matsurika a legjobb. A tökéletes maid, nem szól bele semmibe, nem érdekli semmi, csak sodródik az eseményekkel és csinálja amit mondanak neki, mindezt persze tökéletesen kifejezéstelen arccal.
Az én nagy kedvencem viszont Ryuuken-sama.
Az iskola “hercege”, rengeteg féltékeny rajongóval és csupa nemes tulajdonsággal, amiket igyekszik Kanako védelmére fordítani. Sajnos ezek a hősies erőfeszítések többnyire visszaütnek Kanako-ra (általában különböző tengeri élőlények formájában).

A harmadik kedvencem Kiri, aki… hát, ő egyszerűen csak van, de azt nagyon jól csinálja.

És nem hiszem, hogy van még egy animeszereplő, aki alig 12 rész alatt annyi vért veszített volna, mint Kanako.
Szóval a Maria Holic egy élvezhető darab, és bár tényleg nehéz lenyelni ezt a cross dressing dolgot, egyébként is egy őrült kavalkád az egész anime, szóval még illik is az összképbe.







március 30, 2009 at 1:40 pm |
Matsurika ftw
az anime képi világa meg fantasztikus volt
nagyon szerettem
állatira őrült, de nem ilyenre számítottam elsőre. Azt hittem több lesz a yuri,…
Április 19, 2009 at 8:02 pm |
Az én kedvencem az Isten nevű gondnok cicalány…