És igen! Végre sikerült! Végigültem mindhárom napot a nagyteremben, és egészen a második sorig jutottam! 
Nem is akarok sokat hozzáfűzni, mert szerintem, ha az ember nem veszi túl komolyan magát, nem akar menőzni, vagy játszani a nagyokost, hanem igenis képes gyermeki lelkesedéssel belevetni magát ebbe az őrült forgatagba, akkor nagyon lehet élvezni az egészet. Nevetni kell a szervezői bakikon is, nem bosszankodni.
Az egyetlen, ami azért egy kicsit zavart, az a közönség hozzáállása. Elég ciki, hogy fel kell szólítani az embereket, hogy tapsoljanak már néha. Meg ha már valaki beült a nagyterembe arra az előadásra, azt hinné az ember, hogy érdekli is. Én a pénteki nyitó tánc alatt, a hátam mögött ülők jóvoltából, részletes betekintést nyerhettem a csakrák rejtelmeibe, meg a legújabb Naruto részek eseményeibe. És lehet, hogy ez ma már nem divat, de ha valaki kiáll elénk a színpadra előadni valamit, legyen az ének, tánc, vagy simán csak felkonferál valamit, tiszteljük már meg a figyelmünkkel! Ha meg nem érdekel, ki lehet menni.
Az igazi hangulatot még mindig a cp adja. Tényleg le a kalappal előttük, fantasztikus dolgokat tudnak összehozni. Most először néztem végig a versenyt, és a három nap legjobb része volt (persze csak Karin után ^^).
Szóval szerintem nem kell ezen sokat agyalni: Aki úgy érzi “kinőtt” már a lolikból, a cicafülekből, meg a kékre festett emberekből, az maradjon otthon a monitor előtt, egyébként meg érezze jól magát, ha már egyszer kiadta a pénzt a jegyre. Tessék félretenni a cinizmust!
(És még több Sailor Moon cosplayert! Az idei messze a legjobb volt azok közül, akiket eddig láttam. Arról nem is beszélve, hogy kellemes színfolt volt a szokásos Naruto, Bleach áradatban. Bááár… voltak ott K-ON!-os lányok is. 
És még egyszer nagy taps a “Szekta csak 1 van” csapatnak!
