Az egyetlen baj az vele, hogy túl jó ahhoz, hogy írjak róla. ^^ Valószínűleg nem is fogok tudni összehozni semmi értelmeset, de azért megpróbálom.
Nem merném azt állítani, hogy jobb, mint az első sorozat, de az biztos, hogy pörgősebb, több a szereplő és a megoldandó feladat is sokkal nehezebb, bár lényegében ugyanaz. Két nagy erőssége van a sorozatnak(legalábbis én ezekért szeretem): Nincs elhúzva feleslegesen. 13 rész bőven elég egy remek sztori kibontására. Ami különösen tetszik, hogy a tetőpont nem az utolsó részben jön el, az már inkább csak levezetés. Minden szálat elvarrnak, ami jó, mert nem bírom a lezáratlan befejezéseket. ^^
De a karakterek elviszik az egészet, még akkor is, ha épp semmi fontos nem történik. Az új szereplők legalább olyan jól ki lettek dolgozva, mint a többiek. Nincs bennük semmi újszerű, találkoztunk már hasonló jellemekkel, valamiért mégis nagyon a szívemhez nőttek. Tulajdonképpen az ő megismerésük a legfontosabb, mert csak úgy áll össze a történet, ha pontosan tudjuk, mit és miért tesznek. Azt egy kicsit sajnálom, hogy nem jutott több idő a lányok hétköznapi életére. Az első részben rögtön belevágtunk az események közepébe, és innentől gyorsan haladt az egész a végkifejlet felé.
Az op még mindig klassz és most az ending is tetszett. A grafika is szép, a harcok elképesztően jól néznek ki. De ami a legjobb, Fate fegyverének második alakja, amihez töltényeket használ. Imádtam, mikor az 5. részben először használta. 
Fate még mindig egy érdekes karakter. Harc közben erős és magabiztos, de egyébként a leggyakrabban használt szavai a “Bocsánat” és a “Köszönöm”. Nem nagyon tud mit kezdeni a ténnyel, hogy az emberek kedvesek vele. Spoiler: Nagyon tetszik az a rész, mikor a könyv őt is elnyeli és megmutatja neki milyen lenne az az élet, amire mindig vágyot. Itt látjuk, hogy még nem szabadult meg az anyja emlékétől, de képes továbblépni. Valahogy mindig ő kerül ilyen nehéz döntések elé. A kapcsolata Nanohával egyre érdekesebb, de már nem nagyon lehet követni. Fate érti meg legjobban a lovagokat is, különösen Signum-ot. De térjünk rá egy kicsit a külsőségekre. A könyv emberi alakja a fekete szárnyakkal minden pénzt megér. 
Meg egyébként minden szereplő “páncélja” jól néz ki.
A lényeg, hogy ezt látni kell, elmagyarázni úgysem lehet. Nálam kedvenc, Mai-Hime -vel holtversenyben. ^^
