Haru Natsu Aki Fuyu

Spring, Summer, Fall, Winter

(magyarul a manga.hu -n)

A Lililicious-ön már márciusban fent volt mind a 10 fejezet, de én a Kuchibiru Tameiki Sakurairo-t is csak most olvastam végig rendesen.

Beauty Pop még egyszer…

Na, Beauty Pop befejezve. Ezzel kapcsolatban csak annyi hozzáfűznivalóm lenne az előző bejegyzéshez, hogy szerintem az az extra fejezet felesleges volt. Én legalábbis nem nagyon szeretem az ilyen X évvel később… befejezéseket. Az utolsó fejezet vége kellemesen nyitott maradt, meghagyva a lehetőséget, hogy mindenki úgy képzelje tovább, ahogy neki tetszik.

Mindegy, az összképet semmi nem ronthatja el. Meglehetősen hosszú manga, de érdemes rászánni az időt.

Beauty Pop manga

A 2008-as év számomra anime lázban telt. Újdonság volt az egész, mindent megnéztem, ami csak elém került. Ez a nagy rajongás mostanra lecsendesedett, válogatós lettem. ^^ Jelen pilllanatban is csak három sorozatot nézek folyamatosan.  Ennek egyébként semmi jelentősége, csak fel kellett vezetnem valahogy a nagy örömködést. ^^ Az Aoi Hana és a Sasameki Koto anime híre pont jókor jött, már épp kezdtem kiábrándulni. Szerencsére yuri mangákból nincs hiány. Erről jut eszembe, Girl Friends függő lettem! Ami a mangákat illeti, az érdeklődésem erősen lekorlátozódott a yurira, ^^’ de van valami, amit már egy ideje olvasok, és annyira zseniális, hogy muszáj szót ejteni róla. Ő lenne a Beauty Pop.

Yokohama Kaidashi Kikou

Vitathatatlanul a legjobb manga, amit olvastam. Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy tökéletes.

Ashinano Hitoshi 14 kötetes remekműve egy különös, melankólikus jövőképet mutat be, egy robot szemén keresztül. A csendben pusztuló világban egyre több terület kerül víz alá, az emberek kis városokba húzódnak, hatalmas lakatlan vidékeket hagyva maguk után. A Café Alpha magányosan áll az út mellett, többnyire vendég nélkül. A kávézót egy Alpha nevű nő vezeti, aki ugyan robot, de a megjelenése és a viselkedése is teljesen emberi. A környéken élők mind szeretik közvetlen természetéért és őszinte mosolyáért. Bár a napok nem túl eseménydúsak, Alpha soha nem unatkozik. Egy pillanat minden apró csodáját élvezi, a haldokló világot is szépnek látja. Robogójával járja a vidéket, közben igyekszik mindent és mindenkit megismerni, semmi nem kerüli el a figyelmét. Hosszú élete során különleges fényképezőgépe segítségével gyűjti az emlékeket, a számára fontos pillanatokat.

Reménytelen próbálkozás lenne, ha megpróbálnám leírni a manga lényegét, hangulatát. Ashinano csodálatos rajzai önmagukban is lenyűgözőek, a rövid párbeszédek és belső monológok pedig még kifejezőbbé teszik őket. A fejezetek is nagyon rövidek, valamelyik szereplő egy napját, vagy egy emlékezetes pillanatot mutatnak be. Erről szól ez a manga. A hétköznapok csodáiról és az életről, ami még a pusztulásban is ott van és akkor sem tűnik el, mikor már nem marad senki, aki észrevehetné.

Azért az érdekes, ahogy az emberek viszonyulnak a helyzethez. Nyugodtan viselik, hogy lassan eltűnik minden, amit évezredek alatt felépítettek. Bár ez a minden emberi szupertalálmányt, plázákat, tömeggyilkos tizenéveseket és állandó rohanást nélkülöző világ nem is tűnik olyan rossz helynek. ^^

Boku Ai

Erre a kis OneShot-ra véletlenül találtam rá miközben valami olvasnivaló után kutattam a neten. Annyira nem nagy szám az egész, de hát ugye, mégiscsak yuri, foglalkozni kell vele. ^^

A történet nagyjából annyi, hogy van két lány, akik kicsi korukban nagyon jó barátok voltak. A középiskolában viszont eltávolodtak egymástól. Sara amolyan “suli szárja”, okos és gyönyörű, temérdek rajongóval. Youko szürkének tűnik mellette, de a lány őt is lenyűgözi.

Egy este aztán, miközben Youko a szobájában ücsörög, Sara bemászik az ablakon és mondván, hogy elvesztette a lakáskulcsát bebújik a megdöbbent Youko ágyába és még egy jó éjt puszit is ad neki. ^^

Másnap Youko-nak feltett szándéka jól lehordani Sara-t az esti viselkedéséért, de persze egészen más lesz a dologból…

Nem mondhatnám, hogy elgondolkodtató, mondanivalója sem igazán van, vagy legalábbis nem valami egetrengető dolog, de azért jól elvoltam vele néhány percig. A grafikája is egész szép lett. Ha hosszabb lenne, talán valami igazán komoly dolog is kisülhetne belőle, de hát ez van.

Azért nem bántam meg, hogy elolvastam, legalább ezt is megismertem. ^^