Még most is elég vegyes érzések kavarognak bennem az animét illetően. Az mindenesetre már bizos, egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem.
Igyekeztem felkészülni rá, a karakterdesign első látásra mégis sokkolóan hatott. Ilyen téren nagyon válogatós vagyok és bár most sem mondanám, hogy tetszett, azért megvan a maga szépsége és hangulata. Az első néhány percnek sikerült felkeltenie az érdeklődésemet, ezért aztán meg sem fordult a fejemben, hogy nem nézem végig. A rajzokkal szembeni kezdeti tartózkodásom később teljesen elmúlt, így a film tökéletesen élvezhetővé vált.
Ami az egészet igazán emlékezetessé tette számomra, az Tima utolsó mondata volt. Egyszerűen és röviden megfogalmazott mindent. Igazán nem panaszkodhatok, hiszen a film foglakozott az Én, a lélek kérdésével, az emberi vágyakkal, egyéni sorsokkal… mindennel, ami érdekel.
Mindenképp egy remek anime, érdemes rászánni az időt. Tima és Kenichi utolsó nagy jelenetéért a torony tetején számomra már megérte.
