Vitathatatlanul a legjobb manga, amit olvastam. Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy tökéletes.
Ashinano Hitoshi 14 kötetes remekműve egy különös, melankólikus jövőképet mutat be, egy robot szemén keresztül. A csendben pusztuló világban egyre több terület kerül víz alá, az emberek kis városokba húzódnak, hatalmas lakatlan vidékeket hagyva maguk után. A Café Alpha magányosan áll az út mellett, többnyire vendég nélkül. A kávézót egy Alpha nevű nő vezeti, aki ugyan robot, de a megjelenése és a viselkedése is teljesen emberi. A környéken elők mind szeretik közvetlen természetéért és őszinte mosolyáért. Bár a napok nem túl eseménydúsak, Alpha soha nem unatkozik. Egy pillanat minden apró csodáját élvezi, a haldokló világot is szépnek látja. Robogójával járja a vidéket, közben igyekszik mindet és mindenkit megismerni, semmi nem kerüli el a figyelmét. Hosszú élete során különleges fényképezőgépe segítségével gyűjti az emlékeket, a számára fontos pillanatokat.
Reménytelen próbálkozás lenne, ha megpróbálnám leírni a manga lényegét, hangulatát. Ashinano csodálatos rajzai önmagukban is lenyűgözőek, a rövid párbeszédek és belső monológok pedig még kifejezőbbé teszik őket. A fejezetek is nagyon rövidek, valamelyik szereplő egy napját, vagy egy emlékezetes pillanatot mutatnak be. Erről szól ez a manga. A hétköznapok csodáiról és az életről, ami még a pusztulásban is ott van és akkor sem tűnik el, mikor már nem marad senki, aki észrevehetné.
Azért az érdekes, ahogy az emberek viszonyulnak a helyzethez. Nyugodtan viselik, hogy lassan eltűnik minden, amit évezredek alatt felépítettek. Bár ez a minden emberi szupertalálmányt, plázákat, tömeggyilkos tizenéveseket és állandó rohanást nélkülöző világ nem is tűnik olyan rossz helynek. ^^
