Ezen már kb. két hete túl vagyok, de csak most jutottam oda, hogy írjak is róla.
A sztori röviden: Hazuki és Hatsumi fogadott testvérek és együtt élnek. Hatsumi születése óta egy szót sem szól, mégis remekül megértik egymást. Hazuki viszont a testvéri szeretetnél sokkal többet érez nővére iránt. Hatsumi 16. születésnapján, éjfél előtt néhány perccel, Hazuki felmegy a lány szobájába, mert nem bírja már magában tartani szerelmét. Csakhogy pontban 12:00 -kor Hatsumi ragyogó zöld fény kíséretében eltűnik. Húga nem hagyja annyiban a dolgot, egy fura repülő tollpamacs és egy nagyon feltűnő “könyvtároslány” (aki az első percben belezúg a hűvös Hazukiba)segítségével elindul, hogy könyből-könyvbe utazva megtalálja testvérét.
A történet az utolsó pillanatig totális káosz. Akár tizenkét rész fanservice-nek is fel lehet fogni (és ebben is van igazság), de ettől függetlenül, vagy éppen ezért, hihetetlenül szórakoztató. Én legalábbis minden percét élveztem. Ennek legfőbb oka a karakterek őrültsége és a képtelen helyzetek, amikbe keverednek, egy részt se bírtam ki nevetés nélkül. Úgy, ahogy volt, nem vettem komolyan az egészet, emiatt okozott csalódást az utolsó rész. Nem akarom lelőni a poént, de azért annyit megjegyeznék, ez a befelyezés sehogy sem illett a képbe. Egyszerűen nem erre készültem. Határozottan az az érzésem, mintha a tizenkettedik rész egy másik történet befejezése lenne. Bár ebbe talán az is belejátszik, hogy átléptem abba a korszakomba, mikor nem bírom a drámai zárást, vagy a nem egyértelmű happy end-et. Ettől függetlenül felkerült a top 10-es listámra és változatlanul úgy gondolom, hogy ez egy klassz anime. Talán ha más hangulatban nézem újra, a zárás is jobban fog tetszeni.
És most a szereplőkről. Bár legszívesebben minden karakterről írnék, az azért egy kicsit túlzás lenne, szóval most csak a fontosabbakat veszem elő:
Hazuki: Egyértelműen a kedvencem. Ez leginkább annak köszönhető, hogy erős párhuzamot tudok vonni közte és a Kannazuki Chikane-ja között. Egyetlen ember létezik számára és ez Hatsumi, másokkal hűvös és visszautasító. Beteljesületlen szerelme miatt szenved a lány közelében, mégis vele a legboldogabb. Ragaszkodását semmi nem felyezi ki jobban, minthogy képes belevágni egy hosszú és reménytelen utazásba, hogy visszakapja, hiszen nélküle képtelen az életre. Ráadásul nagyon emberi karakter, túllépett az ártatlan kislányok sablonosan tiszta és ártatlan szerelmén, amivel a kiválsztottat csodálják. Épp ezért a hetedik résznek azt a bizonyos jelenetét nem teljesen felesleges fanservice-nek tekintem, inkább egyfajta kifejezésnek: Ő is ember, emberi igényekkel.
Ririsu: A “könyvtároslány”, aki nélkül Hazuki nem utazhatna a világok között. Ririsu-ról annyit lehet biztosan tudni, hogy teljesen lökött. Imádja Hazuki-t és egyfolytában “szexuálisan zaklatja”, vagyis a lehető leg különfélébb módokon próbál közelebb kerülni hozzá, többnyire sikertelenül. Ő Eve-ként ismeri Hatsumit, aki a nővére. Állandóan egy hatalmas kalap van rajta, aminek még egy szeme is van, ez is bőven hozzátesz extrém megjelenéséhez.
Gargantua: Ettől a pasitól teljesen padlót fogtam. 😛 de tényleg, ezt nem lehet leírni! Ahogy elő tudja adni magát és váratlanul bedobni azokat a balettmozdulatokat! Részemről a csúcs a brokkolis jelenet volt az ötödik rész elején. 😀
Ezt a listát még folytathatnám az utolsó részekben feltűnt, félig róka alkoholista csajjal, a német kémcsapattal (vagy mik voltak azok^^”), Ken-chan -nal, a “repülő pamaccsal”, aki Ririsuékkal utazik, de nem igazán foglalkoznak vele, ezért általában a nyárson végzi. El ne feledkezzek Arya-ról aki időről-időre feltűnik a különböző történetekben és szinte mindent tud mindenkiről; az öltözködés terén ő sem kimondottan hétköznapi. 
Szerintem megér egy próbát ez a sorozat. Van, akinek tetszik, van, akinek nem, olyan sok variáció nincsen. 😀 Nekem vidám perceket szerzett. Az OST-ját is imádom, külön pirospont az opening és az ending zenéinek és persze személyes kedvencemnek, a Mamorubeki hito no tame-nek, ami a kilencedik részben szólalt meg.
Minden könyv egy csodálatos világ és nincs két egyforma történet, épp ezért érdemes mindegyiket felfedezni!
zlay blog 
Igen… velem ott volt a hiba, hogy megpróbáltam komolyan venni. Összességében valóban egy marha nagy állatság az egész. Csak… nem tom… nálamm azért a fanservice ilyenméretek között már kiveri a biztosítékot. Nem azért mert prűd, fagyos szikla lennék, épp ellenkezőleg. Már a falat kaparom, hogy történjen is valami, nem ér, hogy mindig csak elénk rakják az ínycsíklandó húst. XD Szal akkor már inkább néznék hentait. … De azért valljuk be meg tudott ez a mű is néha mosolyogtatni. (Igen Gargantua, Lilith és Ken-chan állatságain dőlni lehetett.)
Mindegy többször úgy sem fogom megnézni… Mangájába beleolvastam amennyit fanok lefordítottak, teljesen másmilyen nézőpont.
Én alapból nem szeretem a túlzásba vitt fanservice-t és itt volt belőle bőven, de nagyon tetszett a grafika és az egész őrült világa. Néhány részt biztos, hogy megnézek még, unaloműzőnek nekem tökéletes volt.^^ De igaz, nem szabad komolyan venni, akkor meg van lőve az egész, épp ezért volt kár a befelyezésért.