Archive for the 'Oniisama E' Category

Oniisama E…

Röviden és tömören: Ez igen!!

Láttam már jó animéket, olyanokat is, amelyek valamilyen szempontból kiemelkedtek a többi közül, de ez mindegyiken túltesz.

Minden szempontból nagy hatással volt rám. A képi megjelenítés, a zene, a karakterek, a cselekmény, minden hozzájárult ahhoz, hogy igazán nagyot üssön.

Most két véglet között ingázom: Úgy érzem, muszály lesz még egyszer végignéznem, hogy teljesen átlássam a karakterek és a kapcsolatok hihetetlen komplexitását. Másrészt viszont, nagyon nyomasztó és megrázó volt az egész és semmi kedvem még egyszer átérezni.

Volt olyan szereplő, akit gyűlöltem és olyan, akit nagyon szerettem. Az utolsó részek alatt mégis kezdtem megbékélni mindenkivel és a kialakult helyzettel.

A kedvenc szereplőim Rei és Kaoru.

Kaoru no Kimi-t az első megjelenése óta imádom, bár nem igazán tudnám megmagyarázni, miért. Talán ahogy Rei-hez viszonyult, ahogy mindig közbelépett, ha Nanako-t bántották. Igazából az egész jelleme nagyon tetszett.

Rei pedig…  Hát igen, mindenki Saint Juste-sama -ja. Róla nem tudnék eleget írni, mert ő az a, akit a legjobban szeretek. Az ereje, a gyengesége, a határozottsága, a sebezhetősége annyira szerethetővé tette. Nekem legalábbis belopta magát a szívembe. Ahogy igényelte Miya-sama figyelmét és szeretetét, még azt sem bánta, ha a másik fájdalmat okoz neki, pedig szinte mindig ezt tette, fizikailag és lelkileg is. Spoiler:  Az Ő halála volt az , ami nagyon szíven ütött. Készültem rá, már várható volt a labilis viselkedését tekintve, de rosszul érintett. Különösen, ahogy történt az egész. Mindig attól féltem, hogy önygyilkos lesz, talán azt jobban el tudtam volna fogadni. De ő akkor és ott nem akart meghalni! És ahogy Nanako várt rá… Aztán Fukiko, mikor megcsókolta a temetésen és azt mondta, “Szeretlek”. Az egész annyira igazságtalanul történt, még most is nagyon bánt.

Talán azért tudtam ennyire átérezni a helyzetet, mert minden olyan valóságos volt. A szereplők, a problémák, a vágyak, a konfliktusok a mi életünknek is a részei(lehetnek).  

Azt már csak úgy mellékesen említem meg, hogy a grafika csodálatos! A zene is nagy részben hozzájárul a különleges hangulathoz amit az opening és az ending még jobban erősíti.

Mindent összevetve: Egyeszer látni kell!

Egy újabb remek példát találtam magamnak arra, hogy animét nézni érdemes!

Ikeda Riyoko most sem hazudtolta meg magát. A rá jellemző zsenialitással bontotta ki az egyéni drámákat és a szereplők közti konfliktusokat. Túllépni a gyerekkoron és szembenézni a felnőtt élet olykor kilátástalan helyzeteivel – minden ember átesik ezen. Rendre felsorakoztatja kora tabutémáit, mint a gyógyszerfüggőség, a nemi identitás, vagy az öngyilkosság. Kétségkívül a shoujo műfaj igazi klasszikusa! Bár az tény, hogy nem egy könnyed délutáni kikapcsolódás és eléggé le tudja húzni az ember hangulatát, mégis megvan a maga szépsége és a kegyetlen életszerűség mellett néha még meg is tud mosolyogtatni.